Ősi horgászat

Az emberi faj a kezdetektől fogva kiemelkedett az állatvilágból, mert önmaga ellátására eszközöket, tárgyakat fejlesztett ki és használt. Az emberiség létfenntartó tevékenységeinek egyike a halfogás, és ez egészen a megjelenésünkig visszavezethető. A tengerpart, a folyópartok, és tópartok az ősember számára kedvelt lakóhelynek bizonyultak.

Régészeti leletek bizonyítják, hogy a tengerből és egyéb vizekből szerzett ételek fontos szerepet kaptak a táplálkozásukban (eldobott halcsont maradványok, összegyűjtött kagylóhéjak, és barlangrajzok). Valószínűsíthető, hogy víz közelében élő emberek már a vadászat kialakulásával egy időben törekedtek a halak elejtésére. Őseink megannyi technikát fejlesztettek ki az idő folyamán, hogy egyre hatékonyabban jussanak hozzá a tápláló és ízletes halhúshoz.

A halat sokféle módon fogták ki őseink, ezen módszerek sok hasonlóságot mutatnak a ma is alkalmazott halász- és horgászmódszerekhez. A legelső próbálkozások egyike egy olyan eszköz, mely készülhet kőből, csontból, vagy akár fából is. Orsó alakú, végei élesre csiszoltak, a közepén hozzáerősítve egy hosszú zsinórhoz. A csalit is erre helyezik el, és amikor a hal bekapja a kezdetleges horgászeszközt, az a torkán akad. A lándzsával vagy dárdával történő halászat is elterjedt vadászati forma volt az őskorban.

Pontos adatok nem állnak a rendelkezésünkre, amik azt igazolják, mikor alkalmazta az ősember először horog segítségét ahhoz, hogy halat zsákmányoljon. Azonban az sejthető, hogy a cro-magnon-i ember (i.e. 30-40. évezred) már használt horgot a táplálékszerzéshez. A később készült horgokat különféle anyagok alkották.

A kőkorszak után következő rézkorszakban megjelentek a rézből készült horgok, így azok egyre alkalmasabbá váltak a halak elejtésére. Az azonban általános jellemzőjük volt az őskorban készített horgoknak, hogy hiányzott róluk a fül és a szakáll. Ezek csak évezredekkel a horog megjelenése után alakultak ki.

Régóta használnak az emberek nyeles halfogó eszközt, ami a mai horgászbotokhoz hasonlítható, azonban ezek őskori létezéséről nem állnak rendelkezésünkre leletek. A legidősebb horogleletre az egykori Csehszlovákia területén bukkantak a kutatók, ennek a becsült kora húszezer évre tehető. Érdekesség, hogy az amerikai őslakosok horogkészítéshez gyakran használtak sólyomkarmot és sas csőrének darabját. A Húsvét - szigeteken elképesztő leleteket tártak fel: emberi csontokból készült horgokat. A magyarok ősi foglalkozásai közé tartozott a halászat mestersége is, ezt azok a szavak támasztják alá, melyek az Urál menti őshaza területén kerültek a nyelvünkbe, és a hallal, halászattal kapcsolatosak.

(Wikipédia)